Legkedvesebb földi járművem a trolibusz. Igaz, csak a tömegközlekedés kategóriában, mert másként a bicajra szavazok.

Ma reggel ültem a trolibuszon. a legelső ülésen, jobb oldalt, mert onnan kilátok előre, meg a vezetőt is látom, mit művel, és milyen arccal teszi azt. A trolimasiniszták egyik kedvelt játéka az, hogy a belvárosi keskeny kétirányú utcában százhuszonhét kilométer per órás sebességre gyorsítanak, majd egy másodpercen belül nullázzák ezt a tempót, ha a helyzet úgy kívánja. Márpedig egy olyan utcában, ahol a két szembemenő troli nem fér el egymás mellett, csak ha lehúzódnak, ez viszonylag gyakran megesik. Eközben pedig látszik az arcukon, hagy nagyon élvezik a fizika törvényeit szinte meghaladó eseményeket. Lehet, hogy mindegyik trolibuszvezetőben egy űrhajópilóta veszett el... A gyorsítós - lassítós játékban egyébként nem csak a többi jármű szerepel, hanem természetesen az utazóközönség is, akik próbálnak nem elrepülni. Miniutánfutós öregasszonyok, babakocsis anyukák, gyermekecskék hatalmas iskolatáskával...

Ma reggel a Nagymező utcában troliztam, és egy biciklista haladt előttünk. A pilótánk természetesen belekezdett a gyorsulós játékba...csakhogy nem ment neki! Mert a kerékpáros polgártárs is játszott. Azt játszotta, hogy nem az út szélén haladt, hanem egy kicsit beljebb. Ezért a nagy, piros troli nem tudta kikerülni őt. A megállókban picit lemaradt, akkor cangás elhúzott, de ahogy elindultunk és megpróbáltunk száznegyvenre gyorsulni, azonnal utolértük, így a vezető legnagyobb bosszúságára csak negyvennel haladhattunk. 

A legszebb az volt az egészben, hogy a hölgy, aki tekert mit sem sejtett az egészből, békésen pedálozgatott, szegény sofőr elvtárs feje meg majd szétdurrant, hogy hát az ő hatalmas, piros űrhajóját miért nem lehet észrevenni és udvariasan elengedni!!!

Jó trolizást mindenkinek. Kapaszkodjatok!

Hetvenkét órás védelmet biztosító dezodor. Igen, nem tévedek, jól olvasom.

Piperecikkeket árusító üzlet polcai közt bóklászom, mert szeretem az ilyen helyeket. Amolyan jutalomvásárlások ezek. Jutalom magamnak, hogy túléltem egy újabb napot. És akkor vehetek nekem valamit. A másik okom az ilyenfajta boltokba betérni, hogy teljesen abszurd termékeket is találhatok a polcokon.

Szóval, a hetvenkét órás védelmet biztosító dezodor. Érdekes ötlet. Megkened vele a hónaljkutyáidat, és legközelebb csak három nap múlva kell megmosnod őket, addig csak popópucolást eszközölsz, ha nagyon muszáj. Nomád táborok idejére ideális társ. Izzadó cserkészlányok egymás közt: "Kend meg evvel, s elfelejtheted kellemetlen testnedved!"

Meg lehetne osztani a hajléktalanoknak mini kiszerelésben. Humánus reklám lenne, nem? Óriásplakáton virágillatú csöves figyel, angyali mosollyal, embertömeg közepén, mindenki boldog körülötte.

BKV járművek megállóiban is adhatnának illatmintákat az ellenőrök a felszállóknak, a metrós plakáton meg felirat: Ma nem kell az orra elé tekernie a sálat, hiába nem fürödtek utastársai három napja(72 óra). Tudja miért?... <dezodornév, 72 órás védelem>

Személy szerint azért inkább fürdenék.