Mese a valóságról: nyáron, negyven fok feletti hőmérséklet mellett, társam egy Sárkány, ami gázpalackot eszik. Az ízületeim nem bírták a strapát és azt mondták: "Köszönjük szépen baszkikám, nekünk elegünk van, sztrájkba léptünk, kalap kabát." Feldagatdt, fájt, nem lehetett se ráállni se bekenni, se semmi. A gazda persze nem jelezte a megfelelő hatóságoknál hogy én leszek a nyáron a sárkány gondozója. Miért is jelezte volna, amikor az neki pénzbe kerül? A dolgozó ember meg ne akarjon beteg lenni, otthon henyélni, mi dolog ez? Termelje csak a maniókát rendületlen, panaszra ne nyíljanak ajkai, etesse a sárkányt, állja kénköves bűzét napról napra. Nem is beszélve a sárkánypotyadékért sorban álló ostoba jobbágyokról, akiket el kell viselnie folyamatosan.

Espitály: a bejáratnál Belzebúb fehérköpenyes kutyái kaffognak, egyetlen szót ismételve: "Érvénytelen, érvénytelen, érvénytelen..." Reakció: Jól van bazmeg, tudom, fizetek, csak lássanak el, mert nem tudok járni. Kegyesen számba vevék, felküldék a grádicsokon az kirurgus elé. A kirurgus mondá: "Nem tehetek semmit, biztosítása érvénytelen, ne járjon ha nem tud." Reakció: Hadd gratulálok a hippokratészi esküjéhez doktor úr. Paraszt. - Ajtó bekúr, jó hangosan. Otthon fekvés napokig, pénzt nem keres. 

Kirurgus jelenté az inkvizítoroknak, hogy érvénytelen. Inkvizítorok fenyítő levelet írnak, hogy fizetni kell, különben mindenféle átkot szórnak szegény fejemre, melyeket kivédeni lehetetlen. Ráadásul őszerintük a külhonban töltött, ott érvényes időre is fizetni kellene. Az egész rendszer lényege csak annyi hogy fizess. Súlyos tallérokat fizess be az ő bugyellárisukba. Te azért kapni semmit sem fogsz. Csak ők hízzanak. És amikor befizettél egy adag tallért, már küldik is a felszólító levelet, hogy fizess még többet, és még többet és még többet. Nincs megállás. 

A kövér nők és a rövid szoknyák viszonyáról szösszennék egy rövidet. Saját tapasztalataimat osztanám meg veletek. Földi formám ugyanis egy kövér nő, aki szintén visel rövid szoknyát néhanapján.

Első pontban a dagadtak lábformáról értekezem majd. Hármat különböztetek meg ezekből. A zongora - a plöttyedt - és a párizsilábat. A zongoraláb ismertetőjelei a következők: A combtői része legalább hatszor szélesebb mint a boka. A bokacsontok nem látszanak, mert háj fedi őket. A plöttyedt láb formátlan, nagyjából egyforma széles mindenhol, a lábfej kidagad a cipőből, csizmát pedig lehetetlenség kapni rá. A párizsiláb, az pontosan úgy néz ki, mint egy felnagyított, megkezdetlen rúd párizsi. Feszes, a tömör gumilabda hozzá képest löttyedt lufi, de vitathatatlanul párizsi alakú.
 

A kedves olvasók biztosan ismerik azt a jelenséget, amikor egy bűnronda emberi lény bitangszökszinek gondolja magát és ez a gondolat kiül az arcára. A többiekkel roppant édes, mondhatni neg, de azért lehelletnyit lekezelő. Nos, a kövérek is ilyenekké válnak abban a pillanatban, ahogy sikerült a térden felül érő szoknya zippzárját összevonni becses deréktáji szalonnáikon. Tükörbe nem néznek, ez biztos. Ebben az esetben nem merészkednének utcára semmiképp. De elképzelik. Elképzelik, hogy az ő lábuk formás, jó alakú, férfiszemeket vonzó. Persze nem az. Azért vesznek fel rövid szoknyát, mert azt gondolják, hogy ha hosszabb a szoknya, akkor az szélesíti őket, és ha a formás lábuk kilóg, akkor arra terelődik a figyelem, és keskenyebbnek tűnnek. Kecsesnek. De persze nem. Sokkal jobban leírható a jelenség az otromba, böszme, birodalmi lépegető, aszfaltegyengető, viziló, rinocérosz és bálna szavakkal.

És különben is, józanul belegondolva, már hová szélesítené őket bármi is, könyörgöm. Hová? Hát már amúgy is mértani fejszámolást kell végezniük egy nem kétszárnyú ajtón való bejutáshoz. Akkor meg már minek a miniszoknya?Jajjajj.

Nos ennek ellenére a helyzet változatlan: a dagadt nők világszerte büszkén viselik a miniszoknyát. szerintem hirdessünk nemzetközi összefogást és mondjuk meg nekik hogy a nem testhezálló és térd alatt érő holmik sokkal elviselhetőbb látványt okoznak, mint az ellentéteik.